Munkaerőpiaci beilleszkedési programunk nagy-nagy büszkesége Enikő. Az állásinterjúra nem mert egyedül elmenni, félt, hogy eltéved Mátészalkán. Pedig Szalka kevesebb mint 20 kilométerre van a lakhelyétől. 2019 májusában mesélt nekünk magáról:
„A Flabegban dolgozom revizorként, tükröket kell minősíteni. Tavaly november közepén kezdtem el dolgozni. Azt gondoltam, hogy sose fog menni. Főleg a számítógéphez nyúlni! Sose álmodtam ezt. Hát, hogy én roma vagyok… Szalkán sose vettek fel így embereket. Azt hittem, én ide nem fogok bejutni és beilleszkedni se.
Vicunál jártam a tájházba, önéletrajzot írni, meg ilyen papírokat, teszteket, na, én azt hittem, hogy ebből tényleg nem lesz semmi, és csak összejött. Tudok félretenni. De nehéz, mert most már nem lehet azt mondani, hogy meg lehet fogni a gyerekek hasán. Van olyan, hogy napi szinten két kenyér is kell. A gyerekeket három éve magamban nevelem, a férjem összeköltözött mással. 13 és 14 évesek, már megszokták, hogy dolgozom, hogy nekik kell befűteniük, meg megcsinálni mindent. A tyukodi konzervgyárban kezdtem, de nem volt véglegesítés, csak szezonális munka volt, hetedik hónaptól decemberig. És nekem ez kellett, mert én szeretnék egy lakáshoz jutni, ha tudnék hitelt felvenni. Ez nem az enyém, a volt anyósomé. 3-4 millió Ecseden egy ház. Ha sikerülne, kezdenék új életet is. Most már rám férne, három év után. ”
Október végére meglett a ház. Enikő – annak köszönhetően, hogy a gyárban a kezdetektől meg voltak elégedve a munkájával, és véglegesítették, határozatlan idejű munkaszerződéssel, rendes fizetéssel tudott lakáshitelt felvenni, és a törlesztőrészleteket is fogja tudni fizetni.
(A képen Vicuval, a Munkaerőpiaci beilleszkedési programunk koordinátorával. Enikő ül a jobb oldalon, a fal mellett.)