Úgy bántam vele szinte, mint a kisgyerekkel, és meghálálta – válaszolta Zsuzsa, mikor az idei uborkaszezon sikerének titkát kérdezzük. Ő csak tudja, hogy kell bánni a kisgyerekkel, mert óvodában dolgozik dajkaként Csengersimán. Beszélgetésünk napján fél 7-kor elment munkába, délután 2 körül hazaért, fél 3-kor már bent volt az uborkában a fiával, és 5 órára leszedtek 8 zsákkal. Az több mint 2 mázsa uborka, akkor amikor a környéken a legtöbb termelőnek már alig terem valami, ha egyáltalán…Volt a szezonban olyan nap, hogy 100 zsákkal szedtek! Zsuzsának kikapcsolódás az uborka, imádja csinálni. Segítségnek nem csak ma volt ott a középiskolás fia, hanem nyáron is, és néha, ha budapesti egyetemi tanulmányairól hazajön, a lánya is beszáll. Zsuzsa az idén kezdte az uborkázást, és – ahogy azt a szezon kezdetén már megírtuk róla – az óvodai munka és a mezőgazdaság mellett még rendszeresen varr is egy környékbeli cipőgyárnak. Ezt a bedolgozást továbbra is megtartja, hiszen télen nem lehet uborkázni. Ráadásul egyedül van a gyerekeivel, a férje néhány éve meghalt. Május elején érkeztek a palánták, és miután elültették, Zsuzsa egy kisszékkel végigment mind az 580 folyóméteren, hogy feltöltse a földet, vagyis kézzel ráhúzza a gyökérre, nehogy kiégesse a nap. (Az uborka gyökérzetének nagy része a talaj felső rétegében helyezkedik el, és vékony szárú, sérülékeny.) A térség terepmunkása, Roland azt emeli ki Zsuzsa munkájából, hogy ő akkor is gondozta és szedte az uborkát, amikor sokan már feladták, mert belefáradtak. Az idei bevételből jut a gyerekek iskoláztatására, és egy kis tartalékra is, mert „mindig adódik valami gond.”
(2021.09.17.)