Két éve le vagyok százalékolva, és nem tudok sehova menni dolgozni. Előtte én mindig dolgoztam, kereskedtem. Amikor súlyos beteg lettem, akkor abba kellett hagynom, mert nem tudtam a házat elhagyni. Úgy gondoltam, hogy ez a Kiutas uborka ez nagyon jó lehetőség. Kint vagyok a levegőn, és nagyon szeretem a kerti munkát, szeretem az eredményét nézni. Az édesapám volt ilyen, de ő pont abban az évben meghalt. És pótolnom kellett, amit ő beletett itthon a háztájiba: krumpli, disznó, zöldség, mindenünk megvolt. Úgyhogy belekezdtem: segített a lányom, a férjem. Rájöttem, hogy ha úgy csinálom, hogy egyik nap a kert egyik felét, másik nap a kert másik felét, akkor az úgy bírható, és meg is éri. Első év nagyon jól is sikerült: mi korai uborkát csináltunk, és még novemberben is szedtem róla uborkát! De én annyira figyeltem rá! Én este soha nem feküdtem le, amíg végig nem mentem mindegyik soron, meg nem néztem a leveleket. Így tudtam megmenteni augusztusban, ezért a mienk nem ment tönkre.
Van gépíró szakiskolám, van egy kereskedelmi végzettségem és egy érettségim. Az érettségit most szereztem meg. Annak idején kijártam az Esze Tamást (egy gimnázium), csak szültem, ezért nem érettségiztem le. A lányom férje nem engedte a lányomat, mert ez egy cigány szokás, hogy nem engedik a nőt egyedül. De ha velem van, nem lehet baja, úgyhogy mentem vele én is az iskolába. Így lett érettségim nekem is. De velünk, cigányokkal sokkal szigorúbbak voltak a vizsgán, mint a nem cigányokkal.
Tavalyelőtt lementem a legszegényebb cigányok utcájába, márciusban, a gyerek mezítláb szaladgált. Akkor nem aludtam egész éjjel, úgy sírtam. Hogy ilyen lehet Magyarországon a 21. században! Aztán kiderült, hogy szegény Béla még írni-olvasni se tud. Nehezen jöttem rá, hiába mondtam neki bármit, nem azt csinálta. Nem értettem. Add már ide nekem a Topázt – kértem, és akkor mindent össze-vissza fogdosott, mert nem tudta elolvasni. Rájöttem, hogy ez a baj. Hogy nem tud olvasni. Akkor mindent kimértünk, elmondtam, mit hogyan kell, és azóta tökéletesen csinálja. Az egyik kislánya tanítja is őt olvasni, mert ő jár iskolába. És ő hangosan felolvassa, amit én leírok, Béla pedig megcsinálja. És úgy örültem, hogy Bélának megmaradtak a karói! (Az uborkázáshoz használt karókról van szó.) Volt fája télre, mert napszámos volt egy erdésznél, akitől fát is kapott fizetségként. Így ki tudta húzni a telet, nem kellett a karókat elégetnie. (Ügyfelünk nevét megváltoztattuk, Béla álnév.)
Úgy volt, hogy amíg nem tudták, hogy cigányok vagyunk, akkor úgy készültek ezek a fiúk, hogy vigyenek a munkaerő-közvetítő cégnek minden személyes adatot, merthogy a szerződést meg kell írni, meg alkalmasságira is el kell menni. Ehhez képest, amikor meglátták őket, akkor nem történt semmi, akkor volt egy szűrés, ami egy beszélgetés volt, aztán egy másik szűrés, aztán azt mondták nekik, hogy menjetek haza, gyertek vissza délután. Visszamentek, akkor megint beszélgettek, mondták, hogy majd kiértesítünk benneteket. Na, ebből elegem lett! Felhívtam a gyárat, mondtam, hogy nem erről volt szó tegnap. Nem értem, hogy ha szükség van a munkaerőre, akkor a közvetítő miért akadályozta meg tegnap, hogy aláírják a szerződést. Mondjon egy nyomós indokot, és elfogadom. Mondták, hogy nem volt nyomos indok. És megígérték, hogy jó-jó, holnap már jöhetnek alkalmasságira. Ha nem ilyen vagyok, akkor nincs munka. Én, ha kidobnak az ajtón, bemegyek az ablakon. Nem mindegy, hogy 160 ezer forintért dolgozik, vagy ül a tanfolyamon (közmunkásoknak, általában a téli időszakokban szervezett ún. kompetenciafejlesztő tanfolyam) 38 ezerért.