Két, egymás melletti település Szabolcsban, az egyik város, másik falu, a különbséget az utazó is azonnal látja. Mindkét helyen azon dolgozunk, hogy a mélyszegénységben élőket, többségük itt cigány, munkahelyhez juttassuk gyárakban, üzemekben. A pilot-projektnél tartunk, s ennek keretében olyan tesztek kitöltésére kértük meg a gyári munka iránt érdeklődőket (zömük 30 és 50 év között van), amilyenekre állásinterjún is számíthatnak. Bő egy tucat ember számtan (összeadás, szorzás) tesztje alapján markáns különbség rajzolódik ki: A falusiak eredményei egyértelműen jobbak, mint a városiaké. Megkérdeztünk helybeli értelmiségi kollégánkat, mi lehet ennek az oka. A válasz fájóan egyszerű: A falusi iskolában olyan szellemiség volt, hogy a tanító tanította a gyerekeket, a városi iskolában pedig annak örültek, ha a cigány gyerekek be sem mentek. Ha bementek, akkor elkülönítették őket, és eszük ágában sem volt valódi tudást átadni nekik. Nem kell magyaráznunk, mi múlhat egy ilyen teszten. Aki elvérzik, azt az adott gyárba már soha, soha többé nem hívják be állásinterjúra.
2018. június