Zsuzsa új uborkázónk Csengersimán. 600 folyóméteren fog termelni (az kezdetnek nem kevés), ráadásul ő lesz helyben a felvásárló is, hozzá fogja hordani a többi környékbeli ügyfél a leszüretelt uborkát. Zsuzsa méri le és számolja ki, mennyit ér a napi szállítmány.
Ennek a feladatnak a legfontosabb összetevője a megbízhatóság. Mindig ott kell lenni, amikor hozzák a termést, és olyan embernek kell lenni, akiről az ügyfelekben fel sem merül, hogy rosszul mérne, rosszul adna össze. És Zsuzsa ilyen ember: becsülik a környéken. Nem csoda, nagyon dolgos: óvodai dajka a főállása, emellett pedig bedolgozóként varrást vállal egy gyárnak. Kézzel, vagy géppel, mindent rá mernek bízni. Az uborkás a harmadik munkahelye lesz. Nem új neki ez a munka, napszámosként már gyakorlatot szerzett benne. Azt mondja, nagyon szereti, mert a természethez köti őt.
Férje hirtelen halála óta egyedül neveli a gyermekeit, egyikük egyetemista Budapesten, másikuk középiskolás, és nagyon sokat segít neki. A karókat már leásták a majdani uborkaföldbe, a szivattyúval még várnak, mert még fagyhat. De kútjuk van, mert eddig is így locsolták a növényeket a kertben. Zsuzsa bízik abban, hogy az időjárás kegyes lesz, és az első szezont úgy zárja, hogy megérte.