Üldözési jelenet Kiutas módra :)

Kosztyi Péterné, Viki és férje Bodroghalmon élnek, ők a térségben a mentorok s egyben a felvásárlók is. Rengeteget dolgoztak az idén, hogy új uborkázókat toborozzanak, és őket jól támogassák a szezonban.  Érték őket sikerek és kudarcok is, de nagyon eredményes évet zártak.  A szezonzáró bográcsozás  estéjén Viki mesélt az uborkázás hétköznapjairól.:

Zoliék az idén kezdték az uborkázást. Kezdő termelőknek aztán végképp ad a szezonban elég munkát az uborka, de ők úgy döntöttek, hogy mégis elmennek mellette gyárba dolgozni. Mi mondtuk nekik, hogy ne tegyék, nem fogják bírni, de nem hallgattak ránk. Akkor nagyon megbántuk, hogy beválasztottuk őket a programba, hiszen nem ebben állapodtunk meg velük. Volt egy nagyon vicces történet: Az uborkát nem hozták, féltünk, hogy bent ragad a Kiút pénze, beszélni akartunk velük. Épp ők is az Auchanban vásároltak, de mikor megláttak minket, menekültek elölünk, rohantak a bevásárlókocsival, mi meg utánuk. Nagyon jót nevettünk aztán ezen. Amíg az uborka magától nőtt, „vitte magát”, ahogy mi mondjuk, addig nem volt gond, jó termésük volt. De mikor intenzívebben kellett volna gondozni, na, az már nem ment a gyár mellett. Szinte állva aludtak el szegények. Nem csoda: Van, hogy a gyárból nem engedik haza őket, hiába telik le a 8 órás műszak, amíg nincs meg a norma, nem mehetnek. Mire hazaértek, persze, hogy nem volt erejük uborkázni is. De nagyon küzdöttek. Egész sokáig hozták a gyári munka mellett. Mindehhez legalább 5 gyereket nevelnek, és nyáron mosógépük sem volt. Nem jöttek ki nullára az idén, de a küzdésüket nagyon értékeljük.

A szezon legelején, Kosztyi Péterrel

Anitáéknak több mint egymillió forint volt az összbevételük az idén uborkázásból. Nagyon ügyesek voltak. Kb. 500 méteren uborkáztak, a kezdeti befektetés több mint 400 ezer forint volt, azt szépen vissza is fizették augusztus végére. Két gyerek van, egy iskolás meg egy pici, ők is mennek az anyjukkal az uborkásba, és ahogy tudják, szedik. Jövőre nagyobb területen terveznek uborkázni. Anita közmunkán volt az uborka előtt, Feri pedig folyamatosan dolgozik az erdészetben, most, hogy vége az uborkának, most is. „Gyakran 4-kor kelek – meséli Anita – már megyek is az uborkásba meg a jószágokhoz, és amikor sürved, még akkor is azt csinálom”. Pörög a keze alatt a munka. Anita úgy elbánik azzal az 500 méterrel, hogy mindig őt emlegetjük másoknak, akik panaszkodnak, hogy jaj, hát nem lehet ennyi uborkát leszedni. Kocsira gyűjtenek, mert a kislányt a szomszéd településre hordják iskolába.

Anita és Feri, az első leadáskor. Nagy az öröm!

 

Oláh Józsefnek tavaly rosszul sikerült az éve, 250 ezer forint adóssággal maradt bent, de az idén behozta a tavalyi lemaradását is, mindent kifizetett. A mostani szezont úgy kezdte, hogy bővíteni szeretne. Két hétig gondolkodtunk, hogy a tavalyiak alapján engedjük-e bővíteni. Ha úgy van, mint tavaly volt, hogy a vegyszerekkel sem mindig volt tisztában, hát… És megcsinálta! Bővített két sorral, és kifizette a tavalyi adósságot is.

Ledolgozta az adósságát 🙂